Szeretnélek érezni csókjaiddal lélegezni. Simogatni arcod, csókolni szád. S várni, hogy végre együtt lehessünk már.

SzeretIek, mint pingvin a fagyot. SzeretIek, mint virág a napot. SzeretIek, mint virslit a kutya, ha mással járnál, megütne a guta.

Szemed ragyogása nekem az élet, de, ha másra ragyog, az nekem a végzet...

Sok jónak és igaznak, legyen szíved nyitva, ez a boldogságnak legelső titka. Négy szót jegyezz meg csupán: Egyet szeress, de igazán!

Remélem, hogy kezed kezemből vissza nem veszed és szeretni fogsz, akkor is, mikor én már nem leszek!

Örökké szoríts, örökké fájjon. Örökké lássalak, ne érjél máshoz. Örökkön örökké érezzem, hatalmad, elveszíteni soha nem akarlak!

Ne sírj, ha gyötör a bánat, csak kinevetnek, ha sírni látnak. A Te fájó szíved nem lesz attól könnyebb, és nagyon kevés ember érdemli a könnyet!

Ne hidd, hogy hiányzol csak jó lenne, ha itt lennél. Ne hidd, hogy szeretIek csak több vagy az életemnél. Ne hidd, hogy féltelek, csak aggódom Érted, hisz nélküled semmit sem ér az életem!

Megírom most Neked, hogy nagyon szeretIek, bárhova visz a sors, el nem feledlek. Messze vagyok Tőled, nagyon távol, de, ha szíved szeret, engem megtalálsz bárhol!

Az égre nézek és a hullócsillagok záporában könnycseppek gördülnek végig az arcomon... a kívánság temérdek: Téged szeretnélek, mert SzeretIek, és félek, hogy elveszítenélek!

Fényes csillag voltál nekem, mond miért nem maradtál odafenn? Miért nem akartál csillag lenni lelkem egén? Miért martál oly kegyetlenül belém? Mi történt, mesélj!

Félve lázasan a nevedet suttogom, számon még csókod emléke kísért, a képen az arcodat simogatom te vagy az egyetlen ki a szívembe fért.

Akit igazán szeret, az állandóan remegő aggodalommal van tele.

Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek!